Az építőipar és a torta története

Van egy barátnőm, akinek a nővére már egy ideje külföldön él. Azóta megházasodott, van két gyerekük, szóval minden úgy alakult, ahogy szerette volna. A férje az építőipar felé kacsingatott már kiskora óta, most pedig már ebben a szakmában is dolgozik. Munkájából adódóan sokszor kell elutaznia, tárgyalásokra és meetingekre járnia, így előfordul, hogy gyakran nem tud otthon lenni.

Ez két héttel ezelőtt is így volt, el kellett utaznia mindenképpen, mert a munkájával kapcsolatban el kellett intéznie valamit külföldön. Viszont azon a hétvégén volt a születésnapja, így barátnőm nővére kapott az alkalmon és elhívta őket magukhoz, hogy csináljanak egy meglepetés bulit a férjének.

Miután ezt lebeszélték, felhívott a barátnőm, hogy mennek a nővéréhez külföldre, ezért nem tud dolgozni pénteken, sőt, így nem tudunk péntek este moziba sem menni. Természetesen ebből nem csináltunk nagy ügyet, hiszen moziba bármikor el tudunk menni, viszont ki tudja, hogy mikor tudják majd legközelebb meglátogatni a nővérét és a családját.

Közben azon tanakodtunk, milyen ajándékot vegyenek, de nem nagyon jutott eszünkbe semmi. Teljesen felesleges dolgokat nem akartak venni, mert annak nincs értelme, hogy aztán ott porosodik a szekrényben, és feleslegesen dobták rá ki a pénzt. Valami vicces ajándékot szerettek volna venni, ezért elkezdtünk kutakodni az interneten.

Amikor eszembe jutott, hogy vegyenek Lego-t neki, ha már úgyis az építőipar az, ami érdekli és azt is csinálja napi szinten, akkor otthon is építhetne egy házikót Lego-ból. Szerencsére barátnőm és az anyukája autóval utazott hozzájuk, így meg tudták venni a legnagyobb készletet, amit csak találtak, szóval nem kellett azzal bajlódni, hogy elcipeljék a vonatig, aztán meg leszedjék onnan, stb.

Meg is vették, másnap pedig már autóba pattantak és pár óra után már meg is érkeztek. Másfél napjuk volt rá, hogy feldíszítsék a lakást, megsüssék a tortát, kitakarítsanak, és az ajándékokat becsomagolják.

Amikor hazaért a születésnapos, teljesen meglepődött, nem számított meglepetés bulira, de nagyon örült neki. Ott voltak a barátai is, mindenki kellemesen elcseverészett, megvacsoráztak és következett az ajándékbontás. Amikor megpillantotta az ajándékot, amit barátnőmék vittek neki, felnevetett, és mondta, hogy egész kiskorában ilyesmivel játszott. Úgyhogy az este hátralévő felében a kis kockákból felépített két házat is, amit természetesen sikerült ott hagynia az asztal mellett. Gond nem lett volna belőle, ha valaki helyette arrébb rakja, vagy legalább szólt volna a feleségének, aki tortával a kezében megbotlott benne. Egy pillanatra mindenki feszülten megtorpant, de csodák pedig történnek: a torta nem ment tönkre, barátnőm gyorsan odahajolt az asztal fölé, a torta pedig tökéletes landolással földet ért, és semmi baja nem lett!

Ezt nevezem én szerencsének!